56-os megemlékezés a visegrádi iskolánkban

Október 22-én pénteken, az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon az 1956. Október 23-án kitört forradalom és szabadságharcra emlékeztünk. 4. órában iskolánk összes tanulója az új épület művészeti termében gyűlt össze. Új és modern felfogásban, rendhagyó megemlékezéssel készült Bosnyákné Varga Andrea tanárnő.

A vetített előadás első felében a legkisebbek számára is érthető módon és nyelvezettel került bemutatásra a kommunista rendszer által elnyomásban elő emberek élete és az, hogy mi vezetett ahhoz, hogy azon a napon az emberek az utcára mentek. Korabeli képekkel és videó felvételekkel a hallottak még jobban megerősítésre kerültek. Volt, aki tátott szájjal figyelte Andi néni remek, fordulatokkal teli előadását. Az első 25 perc elteltével az alsó tagozatos diákok saját osztályukban folytatták a megemlékezést, míg felsősök a teremben maradva, feladatlapot kaptak a kezükbe és nyomozniuk kellet egy koncepciós perben elítélt orvostanhallgató ügyében.

 

Azzal vádolták Ilonát, hogy több társával együtt, megölt egy férfit, aki feltehetőleg ÁVH-s volt. A vád szerint először megverték, majd injekcióval próbálta Ilona megölni a férfit, végül kést szúrt a szívébe. Az esetet vizsgálva több ellentmondással is találkozhatunk. A bizonyítékok és az előkerült holttest ismertető jegyei nem fedik a valóságot. Továbbá a per során az is kiderült, hogy a lány talpreflexei nem működnek, pedig vívóként és sportrepülő pilótaként rendszeres vizsgálaton kellett átesnie, így ez már korábban is ki kellett volna, hogy derüljön. Vajon mi történhetett vele azokban hetekben? Mi vezetett végül oda, hogy bevallott mindent? Az igazat csupán sejthetjük, az azonban biztos, hogy Ilona kabátjából előkerült zsebkendőre az volt ráírva, hogy „NEM ÖLTEM”.

 

Az izgalmas nyomozás és Ilona története egy kicsit érthetőbbé tette a gyerekek számára is, hogy mi történt 1956 őszén és azt követő megtorlás időszakában. Ez a 45 perc méltóképpen állított emléket a forradalom és szabadságharc minden áldozatának.