10 éves a „Nyár a köbön” tánc- és sporttábor

10 év… Azt mondják, hogy még gombócból is sok.

 

Leírhatatlan, hogy mennyi élményt, emléket éltünk át ennyi idő alatt, mennyi gyerek fordult meg a táborunkban, akik közül sokan évek óta oszlopos tagjai a csapatunknak. Nehéz évről évre fokozni a hangulatot, de a táborozók segítségével minden évben sikerül egy jobb, egy hangulatosabb, egy élményekkel telibb hetet együtt töltenünk. Ez a közösség már egy igazi nagy családdá nőtte ki magát, olyan mintha haza érkeznénk Zamárdiba minden évben. A gyerekek boldogan ölelik meg egymást és azonnal mesélni kezdik, hogy mi minden történt velük az elmúlt egy évben, fogják a pingpongütőket, a kártyákat, körbeülik az asztalokat és máris megy a közös játék, a beszélgetés. Ilyenkor semmi nem számít, csak az adott pillanat, hogy akkor ott legyenek és megéljék a jelent, és minél többet szívjanak magukba a „Nyár a köbönös” hangulatból. Ezt igazán csak az értheti, aki már eltöltött velük egy hetet. Magával ragadja az embert és nem ereszti.

 

Idén sem maradhattak ki a megszokott programjaink, hiszen évről évre ezeket kérik a táborozók. Most is tánccal kezdtünk minden reggelt, de volt karaoke, számháború, zene kvíz, óriás Ki nevet a végén?, Honfoglaló, éjszakai túra a kilátóba, bulizás a siófoki disco hajón, és természetesen fürdőzés a Balatonban minden mennyiségben, még éjszaka is.

 

De az idei év kivételes volt, hiszen a 10. táborunkat szerveztük meg, így különleges programokkal készültünk. Tábori olimpiát rendeztünk, és az ünnepélyes megnyitó után a 4 csapat, 4 nemzet színeiben minden nap más, és más olimpiai számban mérkőzött meg egymással, és fej-fej mellett haladtak felfele az olimpiai éremtáblázaton. A csapatok megmérettek röplabdában, pingpongban, softball-ban és különböző atlétikai számokban, mint a gerelyhajítás, kislabdahajítás, gátfutás, távolugrás, váltófutás.

 

Idén a gyerekek a saját ízlésük szerint készítették el a tábori pólójukat, melyen a 10-es szám szerepelt. Fantasztikus kreatív energiák szabadultak fel, gyönyörű egyedi pólók készültek.

A legkülönlegesebb viszont az volt, hogy ebben az évben megszületett a mi, saját tábordalunk, melyet Brucker Bálintnak és Pethő Bencének köszönhetünk. A táborozók pillanatok alatt megtanulták a dalszöveget, és mindig volt valaki, aki a dallamot dúdolta, vagy a refrént énekelte, és nem volt kérdés, hogy utolsó este a tábortűznél mivel búcsúzunk egymástól és a tábortól. Hiszen egy hét után bármennyire is fáj, de búcsúzni kell, de nem csüggedtünk, hiszen tudtuk, hogy jövőre: